A 2-es típusú cukorbetegség (diabetes mellitus) gyakori szövődményei miatt komoly népegészségügyi problémát jelent. Magyarországon kb. 1,5 millióra tehető a cukorbetegek száma, azonban a betegek közel fele nem is tudja magáról, hogy diabéteszes.
A diabéteszben szenvedők kis- és nagy-ereiben alakulhatnak ki érszűkületre jellemző eltérések, melynek következtében látásromlás, veseelégtelenség alakulhat ki, illetve a szívinfarktus, a szélütés (agyi érelzáródás), és az amputációhoz vezető végtagi érszűkületek jöhetnek létre. Általánosságban minden negyedik végtag-amputáción átesett beteg, minden ötödik infarktusos, és minden hatodik végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő páciens cukorbetegségben is szenved. A cukorbetegség időben történő felismerésével, megfelelő diétás, gyógyszeres vagy inzulinnal történő kezelésével a diabéteszes szövődmények előfordulása jelentősen csökkenthető.
A 2. típusú diabétesz civilizációs betegségnek is nevezhető. Előfordulása elsősorban középkorúakban gyakoribb, bár fiatalokban is egyre gyakrabban észlelhető. Kialakulásához genetikai tényezőkön túl jelentősen hozzájárul az elhízás (különösen a haskörfogat növekedésével járó, ún. zsigeri elhízás), a mozgásszegény életmód, a dohányzás, az energia dús táplálkozás is.
Ha Ön túlsúlyos, családjában előfordult már cukorbetegség, keveset mozog, mindenképpen érdemes évente legalább egyszer diabetológiai szűrővizsgálatunkon részt vennie!
Főbb tünetek:
- a bőséges vizeletürítés
- a szájszárazság
- az állandó szomjúság
- a megtartott étvágy mellett bekövetkező fogyás
- a bőrviszketés
- a nehezen gyógyuló sebek
- a merevedési zavar
- a végtagok zsibbadása
- szédülés
A 2. típusú cukorbetegség során az inzulin-felhasználás, illetve az inzulintermelés károsodik. Az inzulin egy, a hasnyálmirigy által termelt hormon, melyre a szervezetnek a cukor felhasználásához van szüksége. Inzulin hiányában a sejtek nem képesek a cukrot hasznosítani, ami miatt a vérben magas cukorszint mérhető, míg a szervezet sejtjei tulajdonképpen éheznek. A vérben keringő glükóz fehérjékkel, zsírokkal lép kapcsolatba, módosítva azok szerkezetét – többek között az érfalban is, ami az érbelhártya kóros működéséhez, az erek tágulékonyságának csökkenéséhez vezet. Emellett a megváltozott anyagcsere következtében az érelmeszesedést elősegítő vérzsírok (a triglicerid, illetve a rossz koleszterinként emlegetett LDL) és a húgysav szintje is megnő, mely tünetegyüttest metabolikus szindrómának is nevezünk.
Az érfalon belül gyulladás alakul ki, fokozódik a véralvadásra való hajlam. Ezek a változások, valamint a diabéteszes betegek 2/3-ában jelen levő magas vérnyomás mind a szív- és érrendszeri szövődmények kialakulásának kedveznek. A cukorbetegségben szenvedő páciensek 2-5x nagyobb eséllyel kapnak szívinfarktust, ráadásul az akut koronária szindrómát és infarktust követő halálozási arány is magasabb. Míg nem diabéteszes, középkorú nőknél az infarktus kialakulásának kockázata a védő nemi hormonok miatt alacsony, diabétesz esetén ez az előny elvész, sőt, a nők halálozása meg is haladhatja a férfiakét.
Cukorbetegség során gyakran diffúz koszorúér-betegség, számos szűkület látható (a kiserek szintjén is), mely csökkenti a terápiás lehetőségek, a koszorúér-tágítás, ill. a bypass-műtét sikerét. Emiatt, valamint a sérülékenyebb, oxigénhiányra érzékenyebb szívizomzat miatt gyakoribb a szívelégtelenség kialakulásának kockázata is.
A cukoranyagcsere kezelése és egyensúlyban tartása mellett a szövődmények megelőzésében fontos a vérnyomás, a koleszterinszint megfelelő kezelése (a vérnyomás ilyen esetben 130/80 Hgmm alatt, az össz koleszterin 4,5 mmol/l, az LDL 2,5 mmol/l alatt legyen), a dohányzás elhagyása, a testsúly normalizálása (a testtömegindex 25 kg/m2, a haskörfogat férfiaknál 94cm, nőknél 80cm alatt legyen).