Prof. Dr. Madácsy László

 A vércukorszintről – röviden

A vércukorszint a testben keringő vérben oldott glukóz (szőlőcukor) mennyiségével arányos. (Ez a glukóz mennyiség egy egészséges, 70 kg súlyú, felnőtt egyén vérében átlagosan és összesen 4 gramm). A vércukorszint folyamatos normális tartományban történő fenntartása alapvetően szükséges a sejtjeink szabályos működéséhez, hiszen ennek hiányában a sejtek nem jutnak megfelelő energiához. A szervezet cukor tartalékai glikogén formájában főleg a májban és az izomszövetben találhatók, megfelelő cukorbevitel hiányában a szervezet innen mobilizálja a vérpálya irányába a glukózt.

Az alacsony vércukorszint először az idegsejtek működészavarát okozza, mivel ezek a sejtek nem képesek magukban raktározni a glukózt. Ezért az idegsejtek csak akkor tudnak megfelelően működni, ha folyamatosan utánpótlást kapnak a véren át a cukorból, ennek hiányában a központi idegrendszer részleges majd teljes működészavara következik be, először gyengeség, szédülés, hangulatzavar majd aluszékonyság, eszméletvesztés és kóma formájában. Súlyos és tartós vércukor esés végül a légzőizmok bénulásán át halálhoz vezethet.

A kóros vércukorszint következményei, a vércukorszintet szabályozó mechanizmusok és a cukorbetegség szövődményei

A vércukorszintet a szervezet összetett biomechanizmusok segítségével szoros határok között szabályozza, és tartja egyensúlyban, de így is megfigyelhető az ú.n. napszakos ingadozás: a legalacsonyabb érték kora reggel éhgyomi állapotban  mérhető, majd az étkezéseket követően egy-két órával néhány mmol-os enyhe emelkedés észlelhető. A legfontosabb vércukorszintet szabályozó mechanizmusok az emberi szervezetben az inzulinon és az u.n. kontrainzuláris (elsősorban a glucagon) hormonokon keresztül működnek, mely polypeptidek a hasnyálmirigyben termelődnek. Az inzulin a sejthártyák receptoraira kapcsolódva kinyitja a glukóz csatornákat és azáltal a cukor a sejtek belsejébe áramlik, ezzel párhuzamosan a vércukorszint átmenetileg csökken. Inzulin hiányában vagy inzulin rezisztencia esetén a sejtek cukorfelvétele lelassul, és ezzel párhuzamosan a vércukorszint emelkedik. A tartósan magas vércukorszinteket hiperglikémiának -, a tartósan alacsony szinteket pedig hipoglikémiának nevezzük, az okok kiderítésére mindkét esetben sürgős orvosi kivizsgálás szükséges. Hirtelen nagyon magas vércukorszint (hiperglikémia), általában ismert cukorbetegekben kialakuló lázas fertőző betegség, és/vagy az inzulin adásának elmaradása esetén lép fel. A tartósan jelentkező, kritikusan magas hiperglikémia a cukorvizelés (glukózuria) következményeként kialakuló kiszáradást (exsiccosis), a ketontestek felszaporodását és a vér pH csökkenését (ketoacidozis) és másodlagosan a központi idegredszeri működészavarát, tudatzavart és kómát (un. hyperglikémiás kóma) okozhat. Tartósan vagy ingadozóan magasabb vércukorszint évek alatt súlyos késői szövődményeket, az idegrostok károsodása révén ingerület vezetési és érzékelési zavarokat (paresthesia, neuropathia), a szemfenéki erek károsodása következtében látászavart, a vese kisereinek károsodása által veseelégtelenséget, és a perifériás erek károsodása következtében (érszűkület) sebgyógyulási zavart és szöveti elhalást (lábszárfekélyt és szöveti elhalást u.n. gangrenát) okoz, mely utóbbiak végül a végtagok elvesztését vonhatják maguk után. A kezeletlen cukorbetegség az érszűkület talaján másodlagosan pedig emeli a magasvérnyomás és szív- illetve érrendszeri betegségek (szívizom infarktus) esélyét. A cukorbetegség azért alattomos kórkép, mivel a tartósan magasabb vércukor sokszor évekig semmilyen tünetet nem okoz a betegeknek, csak a szövődmények kialakulása és tüneteinek megjelenése lehet az első figyelmeztető jel, ezért a diéta és a kezelés fontosságát sokszor nehéz megértetni a beteggel. Pedig amikor a szövődmények jelentkeznek, általában már nem visszafordítható károsodások léptek fel.  Jelentős méretű beteganyagon végzett orvosi tanulmányok igazolták, hogy a cukorbetegség az előbbiekben felsorolt késői szövődményei sikeresen megelőzhetők, ha a cukorbetegben sikerül tartósan fenntartani az u.n. euglikémiás állapothoz (normális tartományban lévő vércukorszint) közeli anyagcsere egyensúlyt. Mindezen szempontok miatt a cukorbetegség kezelésének és a szövődmények megelőzésének legfontosabb szempontja a vércukorszint megfelelő módszerekkel történő egyensúlyban tartása, illetve ennek folyamatos ellenőrzése és kontrollja.

A vércukorszint mérés és ellenőrzés lehetséges módszerei:

• vénás vérvétel útján;
• kapilláris vérvétel ujjbegy szúrás útján;
• kötőszöveti cukor szint mérése bőr alá behelyezett érzékelő segítségével;
• HbA1c szint meghatározásával.

Melyik vércukorszint mérés mire válaszol?

A vénás vérből vett vércukor meghatározási módszerrel kb. 4-%-al magasabb értéket kapunk, mint a kapilláris vérből ujjbegy szúrása útján végzett módszerrel (un. decont vagy szárazkémiai elven működő otthoni vércukormérő készülékek).

A kötőszöveti cukor szint méréssel kb. 15%-al alacsonyabb értékeket kapunk, mint az 2. pontban jelzett kapilláris vérvétel útján, de átmenetileg, közvetlenül étkezés után, a különbség lehet némileg nagyobb, illetve inzulin adás után pedig lehet az eltérés  valamivel kisebb is. A jelenség magyarázata az, hogy a cukor először a nagyobb erek felől a hajszálerekbe jut, majd a hajszálerekből a glukóz folyamatos diffúzió útján jut el a környező szövetekbe és sejtekbe, ezáltal részben felhasználódik, a keringő vérben mért értékhez képest a kapillárisokban alacsonyabb, a szövetek közötti térben pedig még alacsonyabb koncentrációban van jelen. Lényeges szempont még, hogy a gyors vércukorszint változások a szövetekben csak kissé késve észlelhetők (u.n. lag periódus). Ezeket a felsorolt eltéréseket a szöveti vércukormérő rendszerek számítógépes algoritmusokkal igyekeznek részben kompenzálni. Ebben a korrekcióban segít a napjában általában két alkalommal szükséges kalibráció is, melynek során a beteg a kapilláris vérből (ujjbegy) mért vércukor értéket megadja a szöveti vércukor mérő rendszer számára.

A HgbA1c módszer a vérben található glikohemoglobin szintjét méri, ami a vörösvértestek  hemoglobinjának és a glukóz molekuláknak – átmeneti – kapcsolódása révén keletkezik: minél magasabb a vérben a glukóz szint, annál magasabb a HbA1c értéke , és így kölcsönös viszonyban van   a  mérést megelőző 3 hónapos időtartam vércukorszint átlagával. Mérése ezért negyedévenként javasolt cukorbetegségben. Fontos kiemelni, hogy amennyiben a vércukorszint ingadozása nagyfokú, vagyis a magas szintek mellett gyakran fordulnak elő alacsony, hipoglikémiás vércukor szintek is,  a HbA1c mérés értéke – megtévesztően – közelíthet a normális tartományhoz, ezáltal tévesen elfogadható értéket mutatva nem jelzi előre a késői szövődmények veszélyét.

Miért különlegesen optimális vércukor ellenőrzési módszer a folyamatos kötőszöveti cukor monitorizálás?

A szöveti cukorszint 5 percenként történő, valós idejű kijelzéssel kombinált folyamatos ellenőrzése, illetve monitorizálása a jelenleg ismert leghatékonyabb vércukor mérési és ellenőrzési rendszer. Alkalmazásával a szöveti cukorszint aktuális értéke mellett a vércukorszint változásának dinamikája, iránya és tendenciája is előre jelezhető a beteg és kezelőorvosa számára. Az egyhetes mérési periódus alatt közel 2000 konkrét szöveti cukor mérés eredményét regisztrálja a számítógépes rendszer, melynek informatikai elemzésével a vércukor beállítás optimális volta nyomon követhető, és megállapíthatók a jellegzetesen magasabb vagy alacsonyabb vércukorszinttel jellemezhető napszaki periódusok és a tényleges maximum illetve minimum szöveti cukor értékek is.

A kötőszöveti cukor monitorizálás legfontosabb előnye, hogy folyamatos alkalmazásával nyomon követhető a vércukorszint szinusz görbe szerű ingadozása és változása, észlelhetővé válnak a szélső értékek, és előre jelezhetők a magas vagy kritikusan alacsony vércukor értékek is. A vércukor beállítás és a cukorbetegség kezelési stratégiájának kialakítása szempontjából ezek a tendenciák sokszor fontosabbak, mint az abszolút értékek. A szöveti cukor monitorok személyre szabott riasztási rendszereikkel előre jelezhetik a kritikusan alacsony, avagy a kritikusan magas vércukor kilengéseket, és ezáltal a hirtelen cukorszint változások akár teljesen elkerülhetővé válnak. A szöveti vércukor monitor folyamatos alkalmazásával nemcsak a cukorbetegség akut szövődményei, vagyis a kritikus kómával fenyegető alacsony és magas vércukorszint (hypo- és hyperglikémia) kerülhető el, hanem csökkenthetők a vércukorgörbe kilengései is, melynek hatására javul a diétás kontroll és a beteg kooperációja, a vércukorgörbe a normális tartományban stabilizálódik, és ennek hatására akár csökkenhet a gyógyszer illetve az inzulin igény is. Ez utóbbi pozitív anyagcsere változások eredményképpen hosszú távon csökkenthető lehet a cukorbetegség előbbiekben részletezett késői szövődményeinek esélye is.

A szöveti cukor monitorizálás az előbbiekben részletezett gyakorlata a közeljövőben elvezethet az un. mesterséges hasnyálmirigy funkcionális egységének széles körben történő gyógyászati alkalmazásához. Ennek során egy számítógépes felhőben kialakított bonyolult informatikai algoritmus felügyeli a beteg cukoranyagcseréjét olyan módon, hogy a beteg aktuális szöveti vércukor értékei illetve azok változása alapján automatikusan vezéreli a betegbe beültetett inzulin pumpa elektronikáját, és automatikusan adagolja az inzulint, egyúttal folyamatosan vigyázva arra, hogy minden körülmények között a megfelelő mennyiségű inzulin és cukor álljon a sejtek rendelkezésére és a vércukorszint is mindig normális tartományban maradjon.